Eljött ez a pillanat is – eltelt életem közel fele! A lemezt A oldalról B oldalra fordítván elmerengtem azon, miért jobb 40 évesnek lenni, mint mondjuk 20-nak vagy 30-nak. Ez nyilván egy nagyon személyes lista, de remélem nektek is ad pár ötletet, miért is örüljünk ha felcsendül a dal: “megint egy évvel öregebb lettél és bölcsebb is talán…”

  1. A világ legyszebb helye – Kaprun, Ausztria

    Ismerem magamat! Tudom, hogy mi kapcsol ki igazán es mi tölt fel. Én például szeretek főzni és a konyhában alkotni, megnyugtat és stresszmentesít. Megjegyzem a világ legszerencsésebb nője vagyok mert a férjem imád konyhát takarítani 🙂 . A természetjárás, túrázás  pedig energiát ad, legjobban a hegyeket szeretem nézni, ott szinte érzem, ahogy feltöltődnek az elemeim.

  2. Hatékonyabb vagyok! Egy hétvégi nagybevásárlást például még akkor is megoldok egy óra alatt, ha a boltban találom ki mi legyen az ebéd és vacsora. Az évek rutinja egy kiló darált hús mellé azonnal társítja a recepteket – bolognai, töltött cukkini, fasirt…
  3. Egy orvos magabiztosságával diagnosztizálom és kezelem magam! Tudom mikor kell tényleg lefeküdnöm, mikor elég 2 liter mézes tea és mikor vagyok simán nyűgös. Ismerem magam annyira, hogy érzem, ha baj van de hál istennek ez még ritkán fordul elő. Megjegyzem, a gyerekeket is rutinból kezelem. Emlékszem, sőt magam is mosolygok rajta, hogy az első gyerek köhhintésénél még hívtuk az ügyeletet és hosszan beszámoltunk, ma már a lázas gyereket is csuklóból ellátom.
  4. Kialakult a szépségrutinom.

    Kedvenc krémem – Herbsgarden Kortalan Vénusz

    Tudom, hogy nagyon ciki kozmetikai gyártóként nem egy 50 lépcsős szépségfolyamattal kezdeni a napot, de én az egyszerűséget szeretem. Hibiszkuszos tonik, Kortalan Vénusz krém és Levendulás testvaj. Ha nagyon szép akarok lenni Anti-aging szérum este. Szerencsém van, ugyan már be-be kopog a gravitáció, de még én állok nyerésre 🙂

  5. Már nem vagyok családi „rabszolga”! Igaz, ott és akkor imádtam az anyaság nagyobb részét, ma is elgyengülök a babaillattól és puszilgatnám őket reggeltől estig. De 40 évesen a gyerekeim már nem csecsemők ÉS még a rettegett tinikor is messze van. Még szeretnek velem lenni, már lehet velük mindenről beszélgetni, sőt lassan olyan társasokkal játszani, amit én is szeretek. Még nem vagyok ciki, még megfogják a kezem és várják a puszimat – aranykor ez, én mondom 🙂
  6. Ismerem a fizikai korlátaimat! Tudom, hogy az életben nem fogom lefutni a Maratont, de még rajta van a bakkancslistámon, hogy egyszer átúszom és körbebiciklizem a Balatont (na nyilván nem egy napon… sőt, nem is kettőn 🙂 ). Szeretem a jógát és nem érdekel, hogy sosem fogom elérni a bokámat és a testem sem fog már karikába csavarodni. Imádok túrázni, de már 300 méter szintemelkedés kifog rajtam – alföldi gyerek vagyok, ez van, én felvonóval megyek fel a hegyre!
  7. Ez az egyik kedvenc családi képem – köszönjük Novák Péternek

    Van családom! Nyilván mindig is volt, de saját családra gondolok. Van férjem, akivel immár tíz éve vagyunk együtt jóban-rosszban és akit nagyon szeretek, és van két gyönyörű és okos gyermekem, egy fiú egy lány. Minden nap hálát adok a sorsnak, hogy vannak nekem.

  8. Megbékéltem a külsőmmel! Állandó szénaboglya a hajam, széles a csípőm – de nekem jó így, megszoktam és szeretem 🙂 Békében élünk a tükörrel, jobb napjaimon, ha hunyorítok, szépnek is látom magam 🙂
  9. Már láttam a világot, vagy legalábbis nagyobb részét – szerencsém volt! Látva, hogy élnek más emberek és kultúrák elfogadóbbá tett embertársaimmal. Vallom, hogy az egyszerűbb élet boldogabb, mint a “kapitalizmus” magánya.
  10. Értékelni tudom saját gyerekkorom nyugalmát és boldogságát. Azt gondolom ma nem olyan jó gyereknek lenni, sokkal magányosabb és veszélyesebb világ van. Mi még szabadon, együtt játszva nőttünk föl, nem volt TV meg telefon, összejártunk és beszélgettünk.
  11. Nekem már semmi, de tényleg semmi nem ciki! Két gyereket szültem császárral, hányta össze a gyerekem idegenek kocsiját, véreztem össze a főnök fehér kanapéját, parkoltam le úgy, hogy daruval kellett kiemelni és mindenki fotózott – a sor végtelen. De az biztos, hogy az évek hosszú sora megedzett és ellenállóbbá tett 🙂
  12. Megtanultam, hogy ami túl szép, hogy igaz legyen az általában nem is az! Tökéletesen idilli életű szomszédok, gyanúson olcsó ár, csodát ígérő termékek – az élet nem ilyen! Megtanultam figyelni az apróbetűt és a függöny mögé nézni. Nem irigylek senkit és semmit a Facebookról, hiszem, hogy ha mindenki kiteregetné a teljes „csomagját” és akkor kéne választani, még mindig a saját batyummal jönnék haza…
  13. Anyukámmal – akire nagyon büszke vagyok 🙂

    Értékelem az életet! Már megtapasztaltam szeretett emberek elvesztését, így örülök, hogy él és egészséges anyukám, igyekszem is a lehető legtöbb időt tölteni vele. Mióta saját gyerekeim vannak még többre értékelem, hogy egyedül -mosogatógép, mosogép és segítség nélkül!?!- nevelt fel minket a bátyámmal.

  14. Bárkivel bármiről szívesen beszélgetek, sőt még érdekel is! Olyan sokan és sokfélék vagyunk itt a Földön valami érdekes minden emberben van.
  15. Nem félek segítséget kérni és megtanultam nyugodt szívvel elfogadni. Anyukám, ha jön mindig leszedi a ruhákat a szárítóról, anyósom lelkesen pakol kaját a „gyerekeknek”, férjem kezeli a számláimat, a gyerekeket rendszeresen a szomszédok hozzák el délután. Elfogadtam, hogy nem csinálhatok mindent én (igen, még akkor sem, ha én jobban tudnám 🙂 ).
  16. Még egészséges vagyok! Igen, már érzem, hogy idő vasfoga harapdál, de azért még nagyjából fitt vagyok.
  17. Végre teljes jogú felnőttként kezelnek! Igen, még anyukám is! 🙂 Az emberek kikérik a véleményemet, sőt néha meg is fogadják. Kialakult a kapcsolati hálóm, ha akarnám világuralomra is törhetnék 🙂
  18. Szeretem a munkámat! Én igazából a multis létet, a pörgést és stresszt is nagyon szerettem, csak mióta családom van a minőségi, nyugodt élet, az emberi kapcsolatok előtérbe helyeződött.  Szeretek dolgozni, szeretem a napi kis sikereket, a változatosságot.

    Egyre nehezebb közös képet csinálni 🙂

  19. Vannak barátaim, akikre bármikor, bármiben támaszkodhatok! Ezek a barátságok kiállták az idő próbáját, 20 -30 éve ismerjük egymást. Tudom kit kell felhívni, ha vidám csacsogásra vágyom, és tudom ki a legjobb, ha mélyponton vagyok. Annyit nem nevettem az elmúlt tíz évben, mint a kerek szülinapunkra kapott hétvégén – köszönöm, hogy vagytok!
  20. Letehetem a lantot! Na jó, ez így nyilván túlzás, hiszem még – többek között – fel kell nevelnem a gyerekeimet, de az tény, hogy van egy érezhető megnyugvás ebben a korban. Amit akartam az élettől azt elértem (család, munka, egzisztencia), innen már csak élvezni kell az életet! Én örök optimista vagyok, így azt mondom: a nagyobb fele még előttünk van 🙂