Aki látott már június közepén teljes pompájában virágzó levendula mezőt, az biztosan megérti, miért rajonganak ezért a növényért szerte a világban. Csodás aromája, illata és nőies színe mellett azonban számos egyéb jó tulajdonsággal is rendelkezik, amit lelkesen felhasználnak a szépségápolásban, illetve legújabban már az élelmiszerek piacán és a gasztronómia területén is. Kis mennyiségben ételekhez, salátához adhatod, főzhetsz dzsemet belőle, vagy ízesíthetsz vele gyümölcslekvárokat: az eperhez és a sárgabarackhoz is nagyon jól illik. Készülhet belőle szörp, szirup, a fagylaltot vagy a süteményeket pedig díszítheted és ízesítheted is vele. Sőt e növény „tudása” oly régi időre nyúlik vissza, hogy már az egyiptomiak és a rómaiak is tudták, hogy jótékony hatását akár kívül és belül is élvezhetjük.
A levendula eredete
A levendula isteni aromás illatú, különleges növény, mely az egyik legváltozatosabban felhasznált mediterrán gyógy-, fűszer- és dísznövény. „Tisztaság illata”, régi gyermekkori emlékeket is felidéz. A nagymama kissé durva szövésű ágyneműjét vagy akár a ruhás szekrényének kinyitását (nagyanyáink a levendulát kis tasakokba zárva a szekrénybe rakták, hogy elűzze a molyokat). Használata persze sokkal régebbre nyúlik vissza (mint már említettük), hiszen az ókori rómaiak is levendulával illatosították a mosdóvizüket. Az egyik elmélet hívei szerint, valószínűleg innen ered a növény neve is, a latin „lavo, lavare”, vagyis a „mosni” igéből, míg a másik tábor elmélete szerint a „lividua, lividus”, azaz „lila” jelentésű melléknévből ered.
Egyes források szerint Kleopátra nemcsak a bőre szépítésére használta a levendulát, hanem a csuklójára csepegtetett levendula esszenciát használta Julius cézár szívének meghódítására. Ha ez nem lenne elég meggyőző, hogy milyen értékes ez az egyszerű kis lila növény, a kivételességét mi sem igazolja jobban, mint hogy Tutankhamen fáraó szarkofágjában is találtak levendulát és amikor 1922-ben felnyitották a sírját – háromezer évvel a fáraó halála után -, a leírások szerint a levendula illata még mindig finoman érezhető volt.
A X. században a nagy hírben álló salernói orvosi iskola beavatott tagjai a levendula kék színű virágainak felhasználásával bénulás elleni kúrát dolgoztak ki. 1500-ban egy angol növénygyűjtő, William Turner levendulával bélelt kabát viselését javasolta megfázásra. A legenda és a valóság között helyezkedik el a négy rabló története is, akik a XVII. századnak a harmincas éveinek táján, a pestis járványok idején, házakat fosztottak ki anélkül, hogy megfertőződtek volna a betegséggel. Állítólag amikor elfogták őket, felajánlották nekik, ha elárulják titkukat, cserébe életben maradhatnak. A megkérdezettek elmesélték, hogy toulous-i könyvtár archívumában megtalálták egy csodatévő ecet receptjét, amely levendulát, kakukkfüvet, mentát, rozmaringot és zsályát tartalmazott. Állítólag ezzel a nagy hatású antiszeptikus oldattal – amely a „négy rabló ecete” néven vált ismertté – kellett meghinteni a testet, mielőtt valaki belépett a pestises betegek házába.
A XIX. században a hölgyek például ájulás ellen is használták a levendulát, de sok egyéb célra is alkalmazták, és alkalmazzák ma is. Íme egy Viktória korabeli recept potpurri készítésére:
– 100 g levendulavirág
– 6 g szárított kakukkfűlevél
– 3 g szárított mentalevél
– 3 g szegfűszeg
Törjük össze az egészet, és 20 csepp levendula illóolaj hozzáadásával kiváló potpurrit kapunk.
Merüljünk el együtt a színes, illatos, jó hatású élményben!
A levendula eredetileg mediterrán országokban őshonos – Franciaország, Spanyolország, Görögország, Olaszország, Bulgária –, de manapság a világ számos országában is megtalálható, mint pl. Angliában és Magyarországon is. Legnagyobb magyarországi lelőhelyek: Pannonhalma, Majk, Tihany és Dörgicse. Tihany a magyarországi levendula egyik fellegvára, hiszen 1920-as évek közepén Bittera Gyula – korának neves gyógynövény szakértője – telepítette Magyarországon az első levendula ültetvényt egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula, így ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény telepítés hazánkban. Tihanyban jelen pillanatban is még július 3-ig tart a tihanyi „levendula hetek”, ahová szeretettel várják az oda látogatókat. A dörgicsei levendula viszont számunkra a legkedvesebb, hiszen mi magunk ezt a tiszta levendulát használjuk levendulás termékeinkben. Természetesen a lelőhelyek felsorolást lehetne még folytatni, hiszen az éghajlat változásával nagyon egyre több hazai területen megtalálható már a „levendula föld.”
Az 50 különböző fajba sorolt, 450 fajta levendula az egész világon elterjedt. Ez persze még nem a teljes szám, mivel még sok fajta vár felfedezésre. Léteznek ugyanis hibridek is, amelyek különböző fajok keverékei. A levendulák világszerte elterjedtek, mivel bármilyen éghajlaton jól megélnek, és nem igényelnek sok gondozást.
A levendula illóolaj kinyerése, technológiája
Fél hektárnyi levendulából 6-9 kg illóolajat nyernek. A virágból nyert olaj mind közül a legkülönb! Az egyik legsokoldalúbban alkalmazható illóolaj, mely több mint 70 különböző problémára bizonyult hatásosnak. Ott találjuk az emésztési rendellenességek, fülfájások, légzőszervi panaszok, bőrproblémák és a torokfájás receptjei között is. Enyhíti az izomfájdalmat, izomgörcsöket és kiválóan alkalmas a migrén, fejfájás leküzdésére. Csökkenti a fáradságot, élénkíti az idegrendszert. Csillapítja a napozás okozta leégést, nyugtatja a bőrt (Herbsgarden Bőrvédő és tápláló levendulakrém), kiegyensúlyozza a bőrhibák zsírosságát, és segíti a bőrhibák gyógyulását. A II. világháborúban például sok katona és felcser elsősegély csomagjában volt levendula fertőtlenítő szerként.
Mindezeken túl eloszlatja a depressziót, a félelmeket, segít az álmatlanság, idegesség, hirtelen hangulatváltozások felszámolásában. Erősíti az idegrendszert, lecsillapítja az elmét, lazít és támogatja a testi-lelki jó közérzet fenntartását. A levendula illóolaj segíti a sejtregenerációt, az új egészséges bőr kialakulását. Így talán már mindenki számára egyre világosabb, miért olyan közkedvelt a levendula és miért szeretjük mi is oly nagyon, hogy számtalan Herbsgarden levendula termékünkben is az egyik fő összetevő.
Közvetett módon a levendula illóolajnak az aromaterápia kifejezés megalkotásában is jelentős szerepe volt, mely kifejezés Rene-Maurice Gattefossé nevéhez fűződik. Édesapja lyoni parfümgyárában dolgozott, melynek laboratóriumában 1910 júliusában robbanás történt. Kezén és fején súlyos égési sérüléseket szerzett, amelyeket saját maga kezdett el kezelni levendulaolajjal. Az olaj hatékonyan segített a bőr regenerálódásában. Ez a tapasztalat akkora hatással volt Gattefossé-ra, hogy élete hátralévő részét az illóolajok gyógyhatásainak vizsgálatának szentelte (1937. Gattefossé’s Aromatherapie c. könyv). Gattefossé szándékosan használta az aromaterápia szót, mert mindenképpen különbséget akart tenni az illóolajok gyógyhatásai és parfümipari tulajdonságai között.
A levendula továbbá nem toxikus, nem, irritál, és nem érzékenyít. Azon kevés olajok egyike, amelyeket fokozott figyelemmel ugyan, de hígítatlanul is fel lehet vinni a bőrre. A terhesség első harmadában nem ajánlott használni.
Herbsgarden levendulás termékeinkért kattints ide: https://herbsgarden.hu/termekkategoria/testapolas/levendulas-termekek/
